Egy Léda- és egy Csinszka-vers

Feleletemben két Ady-verset mutatok be: az egyik Lédához, a másik Csinszkához íródott. Mindkét vers Ady szerelmi lírájának jellegzetes darabja, de sokban különböznek, hiszen különböző életszakaszokhoz és szerelmi kapcsolathoz köthetők.

Először a két szerelemről beszélek egy kicsit, majd mutatom a két verset, kiemelve a közös és az eltérő pontokat. Végül megpróbálom összegezni a kétféle szerelemfelfogást és ezek megjelenését.

Bevezetésképpen tehát mesélek egy kicsit az Ady életében fontos szerepet játszó két nagy szerelemről: a Léda- és a Csinszka-féléről.

Lédával, azaz Diósyné Brüll Adéllal Ady 1903-ben ismerkedett meg Nagyváradon. Ady ekkor 26 éves volt, Léda nála valamivel idősebb, férjezett asszony, művelt, olvasott nő. Kettejük kapcsolata két egyenrangú ember, két erős egyéniség küzdelme volt.

Adynak a kapcsolat előtt még csak az a két verseskötete jelent meg, amiket később megtagadott. Igazi költészete éppen a Léda-szerelem 9 éve alatt bontakozott ki. Amikor megismerkedett Lédával, csak egy nagyváradi újságíró volt. Amikor szakítottak 1912-ben, Ady volt a legelismertebb magyar költő.

Ezekben az években többször is járt Párizsban, mindenekelőtt Léda hatására, és vele és általa fedezte föl a francia költészetet és magát Párizst, az európai kultúra központját. A Léda-szerelem és Párizs nagyban elősegítették Ady költői önmagára találását és kibontakozását.

A másik fontos kapcsolat, a Csinszka-szerelem két évvel a Lédával való szakítás után kezdődik. Csinszka, valódi nevén Boncza Berta jóval fiatalabb Adynál, aki a szerelmük idején már a legnagyobb magyar költőnek számít, a kapcsolatuk alapja Csinszka rajongása lesz.  Csinszka már 1911 óta leveleket ír Adynak, 1914-ben ismerkednek meg személyesen, 1915-ben összeházasodnak. Ady ekkoriban már meglehetősen beteg. Csinkszka Ady 1919-ben bekövetkező haláláig mellette marad, ápolja, kitart mellette. Ez a szerelem tehát merőben más, mint a Léda-féle: egy sokat látott, sokat megélt, nagy és beteg költő és egy fiatal, rajongó nő kapcsolata.

Most a két általam választott versre térnék át, illetve jellemezném ennek a két szerelemnek a megjelenését is Ady költészetében.

A Léda-szerelem egyik legismertebb darabját választottam, a Héja-nász az avaron című verset.

Ady igen sok Léda-verset írt, ezeknek első köteteiben külön ciklusokat is szentelt. Az Új versek című kötetet teljes egészében Lédának ajánlotta, s benne az első ciklus kizárólag Lédával foglalkozik, a ciklus címe: Léda asszony zsoltárai. Ebben a ciklusban található az 1905-ben íródott Héja-nász az avaron.

A versnek már a címe is különös. Ady két szerelmes madarat mutat be, ezek azonban egyáltalán nem tipikus szerelmes madarak: nem galambok vagy gerlék, hanem ragadozó madarak, héják. A héja metafora arra jó, hogy ennek a páros létnek, a szerelemnek a különösségét, az állandó harcot hangsúlyozza. A héják nászát látjuk: szerelmi együttlétüket, ami csupa vijjogás, sírás, “dúlnak a csókos ütközetek”. Ennek a szerelemnek a jövője sem biztató: “egymás húsába beletépünk s lehullunk”, azaz ez a szerelem halállal, egymás kölcsönös kivéreztetésével fog befejeződni. A szerelem a halálba vezet, a szeretők halálig szerelmesek:

valahol az őszben megállunk, felborzolt tollal, szerelmesen.

Ez igazi halálos szerelem, olyan érzelem, ami ugyanannyi szenvedést ad, mint amennyi gyönyörűséget.

A halál és a szerelem összekapcsolása egyfelől kifejezi a Léda-szerelem nehézségét, végzetességét, másfelől egy stílusirányzat nyomait is megmutatja: a szecesszióra jellemző a szerelemben jelen lévő halál motívuma, ezt más Léda-versekben is megtaláljuk, pl. a Lédával a bálban címűben.

A küzdelmes, harcos, egymást bántó szerelmi kapcsolat a Léda-szerelemre jellemző ambivalens érzéseknek jellegzetes kifejezése. Hasonló ambivalenciát látunk még a Léda a hajón című versben.

Ahogy az ambivalens szerelmet a harc, az összecsapás jelzi a Héja-nász az avaron-ban, úgy egy másik fontos gondolatot is kifejez egy mozgásforma a versben. A héják a nyárból az őszbe tartanak, ráadásul nem ők az egyetlen héjapár. A nyár és az ősz ismert időtoposzok, Ady ráadásul, rá jellemző módon, nagy kezdőbetűkkel írja a két évszak nevét, nehogy ne értse az olvasó: a szerelmes pár az életből a halálba tart. Ez már az első sorban nyilvánvaló:

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe

Nemcsak a harcuk tehát az oka haláluknak, hanem természetes és sorsszerű utat járnak be a halál felé, ahogyan a nyomukban minden héjapár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak

A szerelmi történetet Ady általánossá teszi, a lírai én, illetve mi nem az ő különleges szerelmüket meséli el, hanem a szerelemről állítja általánosságban, hogy csupa küzdés, szenvedés, és végzetszerűen a halálba visz.

Az Új versekkel Ady megalapozta a modern magyar lírát. Sok olyan gondolattal, érzéssel állt elő, amik a korban szokatlannak, újnak számítottak, ezek között szerepelt egy újfajta szerelemfelfogás is, amit leginkább a Léda-versek közvetítettek. Ennek a szerelemfelfogásnak része az ambivalencia, a halál jelenléte, ahogyan ezt bemutattam, de igen gyakran találkozunk a testiség, az erotika megjelenésével is, vagy akár a társadalom ítéletét elutasító magatartással, pl. A Lédával a bálban, a Léda a hajón vagy a Meg akarlak tartani c. versekben. A Léda-szerelem mindenképpen harcos, szenvedélyes, ambivalens érzésekkel teli műveket hozott létre Ady költészetében.

Most pedig áttérnék a Csinszka-szerelemre, illetve az ezt tükröző versre, az Őrizem a szemed-re.

A Csinszka-szerelem évei Ady utolsó évei. Ráadásul ezek az első világháború évei is, ami nagy hatással van Adyra: Csinszkával Erdélyben, Csucsán élik át a románok Erdély elleni támadását, ami nagy megpróbáltatást jelent a költő számára. Mivel nagybeteg ekkor már, katonai szolgálatot nem kell teljesítenie, de mélyen átérzi a háború borzalmát.

A halottak élén című kötete 1918-ban jelenik meg. Ebben Ady válogatva gyűjti össze a háborús évek költői termését, és itt szerepelnek a Csinszka-versek is, köztük a leghíresebb, az Őrizem a szemed.

Ez a vers 1916-ban keletkezett. A háború jól láthatóan benne van - “világok pusztulásán” - , ahogyan az ebben az időszakban keletkezett többi szerelmes versben is, pl. a De ha mégis?-ben.

Egy fáradt ember versét olvassuk, és noha Ady ekkor 39 éves volt, öregnek is látjuk. A szándékoltan egyszerű, sok ismétléssel felépített szövegben hangsúlyos helyen szerepel a “vénülő” jelző, és ez is a legtöbbször (négyszer) szereplő eleme a versnek.

Ellentétben a Héja-násszal, itt nem egy héjapárt, hanem egy emberpárt látunk. Ady késői költészetében kevesebb szimbólumot használ, stílusa egyszerűsödik. Az emberpárban nehéz nem észrevenni Adyt és Csinszkát, hiszen tudunk a korkülönbségről és Ady betegségéről is, amire ugyancsak konkrét célzás történik: “Nem tudom, miért, meddig / maradok meg még neked”. Ez a vers jóval kevésbé titokzatos is ezáltal, mint a Héja-nász, a madár metafora hiánya egyszerűbb megközelítést tesz lehetővé.

Egy másik fontos különbség, hogy a vers kezdetén egy rendkívül statikus képet látunk, szemben a Héja-nász erősen dinamikus versindításával. Az Őrizem a szemed nyitó képe egy álló, esetleg egymás felé fordulva ülő emberpáré, akik egymás kezét fogják és egymás szemébe néznek. A Héja-nászban kergetőzést és harcot láttunk. Ez a különbség is kiemeli a két szerelem közti eltérést: az Őrizem a szemed sorai megállapodottságot, egyértelmű összetartozást fejeznek ki. Különösen érdekes két igét kiemelni itt:

“Útra kelünk” - írja Ady 1905-ben, s “érkeztem meg” - feleli rá 1916-ban. Állandó űzöttség a Léda-szerelemben, megérkezés a Csinszka-félében.

Ugyanakkor az Őrizem a szemed-nek is van egyetlen olyan versszaka, amelyben mozgalmasságot látunk:

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Űzetés tehát itt is van, de hiányzik a sorsközösség, ami a Léda-versben egyértelműen benne volt: “űzve szállunk”. Ott a két szerelmes sorsa azonos, életük íve és haláluk is közös. Itt a szeretett nő az a stabil pont, ahova az űzött férfi megérkezik. Megjelenik ugyan egy szimbolikus alak, az űzött “vad”, aki riadtan vár, de ez csak a magányos lírai én, ez nem egy párra vonatkozik.

Mintha a Csinszka-vers tehát nagyobb stabilitást tükrözne. A harc, a veszélyérzet nem a kapcsolatból származik, mint a Léda-vers esetében, hanem a külvilágból, a háborús környezetből. Ebben a környezetben a szerelmi kapcsolat megtart, szilárd alapot biztosít. Nem a halálba visz, hanem a halállal szemben akár meg is óv. Nagyon hangsúlyos az Őrizem a szemed-ben a megőrzés és a megmaradás gondolata: egyrészt a címben és az ugyanúgy visszatérő sorokban is láthatjuk ezt, másrészt az utolsó versszak “meddig maradok meg még neked” sorában.  A szerelmes pár őrzi egymást, védelmet biztosítanak egymás számára a külvilággal és a közelgő halállal szemben.

A Csinszka-vers lenyugodottságát, az egyensúlyos állapot értékét hangsúlyozza a vers ritmusa is. A Héja-nász az avaron párrímeit minden versszakban követi egy nem rímelő sor, a háromsoros versszakok pedig már eleve diszharmonikusabbak, mint a négysorosak. Az Őrizem a szemed viszont részint az ismétlések miatt, részint az egyszerű verselés, a négysoros versszakok, a keresztrímek miatt, amik között több ragrímet is találunk, az a benyomásunk, hogy ez egy nagyon egyszerű vers, s az érzelem is, amit kifejez, könnyen átélhető, egynemű, nem ambivalens. 

Összegezve elmondhatjuk, hogy a Léda- és a Csinszka-szerelem Ady költészetében számos ponton eltérő, sőt ellentétes műveket hozott létre. Míg az általam választott Léda-vers küzdelmet, diszharmóniát, bonyolult, ambivalens érzéseket mutatott be, a Csinszka-vers egyszerűséget, letisztultságot, a szerelemben megtalált harmóniát közvetíti a befogadónak. Mindkét vers tipikusnak mondható, mindkettő jellegzetes darabja a költő két különböző korszakának, ezért választottam ezeket Ady szerelmi lírájának jellemzéséhez.

INNEN TÖLTHETED LE EZT A SZÖVEGET WORDBEN.